2025 szakmai évértékelés

2026.01.11.

A 2025-ös év azzal a nagy változással indult, hogy egyedülállóként és vállalkozóként kellett kipróbálnom magam, működtethető-e, hogy az álmaimból éljek, vagy fel kell adnom az álmaimat és, keresni egy munkaheyet fix fizetéssel, fix munkaidőben.
Januárban nem igazán készültem a szülészetre, február közepi terminusú volt az első édesanya, aki velem kívánt szülni. Aztán mégis beindult a kisbaba január végén.
Ez egy nagyon nehéz és számomra rendkívül traumatikus szülés volt. Első baba, testileg-lelkileg felkészült kismama, a szülés mégsem úgy alakult, ahogy megálmodta. Sok-sok beavatkozás, majd a lepény műtéti leválasztása történt. Ez a beavatkozás meglepetésemre úgy történt, hogy ott maradhattam, lelkileg továbbra is támogathattam az anyát, őriztem álmát…
A szülés élménye számára nem volt trauma, amit a csecsemőosztályon élt át, azt viszont nagyon szörnyű élmény maradt számára…
Első baba, kisfiú, hüvelyi szülés, gátmetszés.

A második kisbaba február végén született.
Az édesanyjának már volt szülési tapasztalata a szombathelyi szülészeten, méghozzá a negatívabb fajtából, ő kimondottan azzal a szándékkal keresett, hogy segítsem a szabad mozgásban, saját ritmusban, választott testhelyzetben történő szülését, mivel előzőleg végig fekve CTG-vel, kérdés nélküli burokrepesztéssel vajúdott és szült, és mindent szeretett volna, csak ezt nem.
Dióhéjban: sikerült!!!
Bővebben: voltak a szobában szülésznő hallgatók, akik mindenben támogatták az anyát, de a valódi szakmai háttérrel meg kellett harcolni. Nagyon kellett az anya eltökélt tudatossága a szülés alatt, majd amikor megszületett a baba, és a nyákszíváshoz készülődtek, még most is tisztán hallom, ahogy azt mondja: Nem csináltok semmit vele, adjátok ide! (Senki nem mer egy anyatigrissel vitába szállni, így lett megszakítás nélküli az aranyórájuk.
A család második gyermeke, kislány, hüvelyi szülés gátvédelemben, minden egyéb beavatkozás mellőzésével.

Az év harmadik története is érdekesen alakult, első babájukat váró család azzal a nehézséggel szembesült, hogy a méhszáj idő előtt nyílni és rövidülni kezdett, ezért a kismama kórházba került arabin gyűrűt kapott a 29. héten, ami azt a feladatot szolgálja, hogy a baba minél hosszabb ideig bent maradjon. Amikor ezzel a gyűrűvel együtt végre sikerült hazajutni a kórházból, egy gyors szülésfelkészítő sorozatot lezavartunk, és közben felkértek a szülésben való támogatásra. Az előzményeket olvasva meglepő lehet, hogy miután a 36. héten levették a gyűrűt, nem történt semmi. Annyira nem, hogy a március közepi terminus betöltésével a baba továbbra sem óhajtott kibújni. Eltelt a 40 hét… A 41. héten elkezdődött az oxis terhelés… Ami második próbálkozásra beindította az eseményeket. Méghozzá olyan sebesen, hogy, habár 30 perccel azután, hogy hívott, menjek, bent voltam nála, már csak az örömmel a boldogsággal és a büszkeséggel találkoztam az arcán, hogy megcsinálta!
Annyira gyors volt, hogy az orvos sem ért vissza az ebédből, ezért „sajnos” kénytelenek voltak gátvédelemhez folyamodni, teljes sikerrel.
Első baba, kislány, oxitocinos indítás, hüvelyi szülés gátvédelemben, április végén.

Június 5-én született a következő kisbaba. Ebben a családban ő már nekem a 3. kísérésem, először a nagybácsi, 4 éve a nagytesó születésénél is jelen voltam.
Ez az édesanya nagyon félt a kórháztól. Fura is volt, mert az elsőnél is a legnagyobb félelme a kórház volt, és most is. A másik félelem pedig, hogy most nem fog sikerülni megszülni a babát.
Éjfél körül jelezte, hogy valami készülődik. Én próbáltam még aludni, de valami nem hagyott, így összeszedelőzködtem és elgurultam a házukhoz. Épp leparkoltam, amikor apuka hívott, hogy szerinte menjek…
Otthon minden gyönyörűen alakult. Az apa csodás harmóniában tölkéletes profizmussal támogatta párját. Masszírozta a keresztcsontját, ringatta, segített a zuhanyzásban, a pakolásban. Amikor megérkezett a nagymami, ötgyermekes édesanyaként ő is azt tette, amit kellett, ringatott, masszírozott, nekem annyi dolgom volt, hogy gyönyörködjem bennük, és kitaláljam, mikor kell indulni.
A kórházban ez a harmónia már nem volt meg, nem igazán voltak vevők a beavatkozás mentességre, de valójában elég hamar, elakadások nélkül érkezett meg a kislegény. A gátvédelemnél szólni kellett, úgy tűnt, nem lett volna evidens, de szerencsére időben észleltük, mire készülnek.
Ez volt életem első köldökzsinór elvágása. Fura élmény elvágni a közvetlen köteléket anya és gyermeke között, de jó látni, hogy a lelki köldökzsinór még azóta is tartja őket.
A család második fiúgyermeke, oxitocin a kitolásban, gátvédelem, aranyóra…

Június közepén ismét a kórházban voltam. VBAC-re készültünk, sajnos a folyamat megállt úgy három ujjnyi tágulásnál, és bármit is tettünk, nem jutott tovább, így ennek a vajúdásnak császármetszés lett a vége.
Második baba a családban, kislány, TOLAC. (Magától indult szülés, beavatkozásmentes vajúdás a műtétig.)

Július 4.
Az egyetlen otthonszülés az évben.
Olyan gyorsan és könnyedén érkezett a baba, hogy alig sikerült odaérni. De sikerült! Ép gáttal csodás, egészséges, gyönyörű kishúg született!

Július 7-én érkezett a következő kisbaba.
Harmadik gyermek, az első traumatikusan, a második könnyen-gyorsan született.
Ennél a várandósságnál az anya valamitől mindvégig rettegett, nem volt bizalma a természetben, de nem volt konkrét oka igazából.
A vajúdás is ilyen volt, de tulajdonképpen volt oka is, a második babához képest itt nem igazán találtuk a rendszert. Nem indokolta semmi a hajnali indulástól, hogy bemenjen a kórházba, nem rendszereződtek a fájások, de kora este már pánik volt, és fáradtság, így bementünk.
Burokrepesztést javasoltak, hogy valami történjen. Sajnos a valami a szívhangok leesése volt, gyakorlatilag mindenféle további szó és tájékoztatás/beleegyezés kérése nélkül tolták a műtőbe a kismamát. Altatásos, sürgősségi császármetszés lett. A kisfiú derekán volt a köldökzsinór, ezzel indokolták a szívhangok leesését és, hogy nem sikerült volna a szülés…

Augusztus elején újra ott voltam, második baba érkezett a családba, tarumatikus előzményekkel, nagy felkészültséggel a fölösleges beavatkozások ellen.
A felvétel után volt egy kellemetlen CTG, de aztán mehettünk be én és a férj, és onnantól már csodálatosan alakult minden.
Választott pozícióban, négykézláb, gátvédelemben érkezett ez a kisfiú.

Az augusztus 6-7-i szülés részletes történetét a blogon Matilda címszó alatt olvashatod.
Első baba, kislány, otthonszülésnek indult kórházi szülés mindenféle beavatkozás nélkül, teljesen ép gáttal.

A következő kisbaba a család elsőszülött királyfija, de olyan sebesen és gyönyörűen, könnyen érkezett erre a világra, mintha az édesanyja gyakorló szülőanya volna. Gátvédelemben, ép gáttal érkezett.

November végére, december elejére vártuk a részemről csak „az év legnagyobb kihívásaként” emlegetett szülést. Az édesanya két császármetszés után volt, és minden álma egy természetes úton érkező kisbaba volt. Vele még nem sikerült beszélgetnem, ezért a részletekkel egyelőre nem jövök, de a lényeg: spontán induló folyamat, hosszú vajúdás, végül a tágulási folyamat nem ment tovább, ezért sajnos császármetszés lett belőle. Óriási tanulságai voltak már a várandósság alatt az orvosok szüléshez, vizsgálatokhoz való hozzáállásának is, ezekről tervezek a későbbiekben még részletesebben írni.

December végén érkezett az év utolsó kisbabája, ahol a folyamat támogatásában részt vehettem.
Első baba, egy kisleány, burokrepedés után mentek be a kórházba, és egy nappal később, öt órával a teljes tágulás után tettek javaslatot a császármetszésre. Az indok a baba nem megfelelő beilleszkedése volt.
Első baba, kislány, császármetszés spontán indulás után, beavatkozás nélkül a kitolási szakig.

Összegzés:
Összesen 12 szülés, öt kislány és hét kisfiú, egy indítás spontán szüléssel, két kisfiú és egy kislány született császármetszéssel, és, a 9 hüvelyi szülésből 8 gátvédelemben, négyen választott testhelyzetben voltak a kitolásban, (hárman négykézláb, egyikük oldalt fekve)

Update:
A vállalkozás egyelőre működik, elsősorban nem a szülésekből, hanem a gyermekágyas segítésből illetve a gyermekfelügyeletből, de lényeg, hogy a szerelem hivatás működtetésével tartom fenn magunkat.
Csodás 2026-os évet kívánok mindannyiunknak!