Két éve a kórházban született egy gyönyörű kicsi lány. Egy olyan édesanya kislánya, akit gyerekkorától ismerek, családjához több szálon is kapcsolódom.
Végigkísértem, hallgattam, néztem, amint megkérdőjelezték a képességét, rendreutasítják, mert nem az általuk elvárt módon lélegzik, nem a nekik megfelelő hangokat adja ki, majd hormon infúzióval erősítettek a méhösszehúzódásain, mert nem hittek a testében.
Hosszú aranyóra után egy órával már haza is mentek a kórházból.
Tegnap ez az édesanya a saját házukban, a saját ágyában, a saját ritmusában, maximálisan támogató környezetben úgy szülte meg második kislányát, hogy egy órával a szülés előtt ébredt rá, hogy vajúdik.
Végigélni, hogy a test sürgetés és mindenféle instrukció nélkül is pontosan tudja, hogy kell szülni, nagyon nagy kincs számomra. Újra és újra megerősít abban, hogy megy ez nekünk, nőknek!
Köszönöm a bizalmat, hogy veletek lehettem!
Szeretlek titeket!
Fotó: pixabay.com